2013. március 15., péntek

Egy kis kritika A nagy Gatsbyről


Miért is írok most kis kritikát F. Scott Fitzgerald könyvéről? Mert nem igazán tudok mit mondani róla. De amit tudok, elmondom.
Fura kis kép, nem igaz?
            Hogy lehet egy ilyen érdektelen könyv ilyen érdekes?! Ez a kérdés merült fel bennem olvasás közben. Őszintén: ebben a könyvben szinte semmi nincs, ami engem érintene, mégis magával ragad. Nem nagyon lehet benne feszültségfenntartó elemeket találni – talán még addig, míg Gatsby titokzatosként szerepel benne – sajnos még ezeket az elemeket is ellaposítja a fülszöveg, ami előre elmondja a történet nagy részét. Vagy nem is sajnos? Nem fantasztikus, hogy nem elég, hogy érdektelen a könyv, nem is túl lendületes, rengeteg homályos pont marad, előre tudod a történetet – és mégis élvezed és kellemes olvasmány? Hát ez nagyszerű! Ez a Gatsby nagysága és titokzatossága.
            Ez szép. Ez tényleg szép. Idegesítő is lehet, hogy az elbeszélő néha szükségét érzi a mondatait telepakolni költői képekkel, néha meg teljesen köznapi nyelven beszél – de a fene egye meg, hogy ez szép. Talán ez az a titokzatos dolog, ami a könyvet élvezetessé teszi – olyan szépek benne az egyes elemek, a mondatok, és még a betűtípus is (!!!), hogy a történet szinte eltörpül mögötte, mint valami operában vagy klasszikus drámában.
            Na azért ez sem tökéletes. A nagy Gatsby cselekményében szereplő kölcsönös megcsalások, szerelmek, ha nem tulajdonítjuk őket az újgazdagok eseménytelen életének, mit ne mondjak, bizarrok. Gatsby előélete egy kevéssé be lesz mutatva, de a meggazdagodás szakasza például csak elég nagyvonalúan. Mondjuk ez nem is igazán lényeges. Néha elég zavaros, kesze-kusza, hol túl részletes, hol túl nagyvonalú, tényleg csak azért bocsátható meg neki ez, mert szép. Egy helyen önellentmondásos, hogy azt állítja, hogy nem emlékszik rendesen az estére, mert sokat ivott, aztán részletesen felidézi a párbeszédek apró, lényegtelen és – már bocsánat - idegesítő pontjait, vegyítve költői képekkel.
            Miért szép? Hát ezért.
            Miért jó? Mert szép. Talán annyiban érinti az egyszerű embert, hogy kevésbé vágyik meggazdagodni, ha látja, mennyire nem tud magával mit kezdeni egy-egy gazdag, de dologtalan ember (ajánlott még a témában a Háborúés béke – kedvenc részeim közé tartozik, amikor Natasa napokig csak fel-le járkál a termekben és kesereg – hogy érhet rá valaki annyira, hogy napokat töltsön ki egy ilyen cselekvéssel? Haha. Egyébként az említett rész talán csak egy rövid mondat erejéig szerepel Tolsztoj könyvében).
            Emellett kordokumentum, ha valakinek bejönnek az ilyesmik.
            Szeressük? Szeressük. Rövid is, és talán - főleg az idősebbeknek – jó olvasni.
            Ejha – megint egy könyv, amit talán túl korán olvastam el? Sebaj. Majd ismételek.

9-/10
Milyen betűtípus ez?

Nocsak, felháborító módon félrevezettem az olvasókat a címben, mikor az ígért kis kritika helyett egészen sokat beszéltem; bocsánat, és ráadásul a Gatsbyt idéző betűtípust keresve kiválasztottam egy elviselhetetlen, éppen csak emlékeztető betűtípust, ezzel szinte olvashatatlanná téve a kritikát. Azt hiszem, nem ártana megkomolyodnom. Pontosan, komolyodni fogok.

Ezt is nézd meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése