2013. február 22., péntek

Zabhegyezés New Yorkban - kritika J. D. Salinger: Zabhegyező c. könyvéről

Mikor nekiálltam, pillanatnyilag éppen ki voltam ábrándulva a világból - azt hiszem, ez az ideális hangulat a Zabhegyező olvasásához. Kétszer kezdtem el előtte: egyszer túl kicsi voltam, és megbotránkoztam rajta, meg nem is értettem, egyszer meg hangulatom nem volt hozzá. De most! ez valami nagyszerű volt, emberek, nagyszerű volt.
Miért is nagyszerű? Megpróbálom leírni, de lehet, hogy hosszúra nyúlik.
Jó olvasni. Vannak könyvek, amiknek az olvasása fáradságos, ilyen mondjuk a Don Quijote vagy a Háború és béke. És vannak könyvek, amik segítenek életben maradni és örülni az életnek, mint ahogy ez a könyv is. Miért? Nem tudom, de talán majd egyszer rájövök.
Az elbeszélő és főhős, Holden egy fiatal fiú, akit kicsaptak az iskolájából, de még nem akar hazamenni, hanem vár pár napot, hogy a szülei megkapják a hírt, és megemésszék a dolgot. Ez az egyszerű kiindulóhelyzet. A történet, bár vannak benne váratlan fordulatok, mégsem egy túl csavaros dolog. Azonban Holden szereti, ha valaki eltér a témától, és ő is gyakran él ezzel a stílusjeggyel, úgy minden második bekezdésben. És ez az, ami a regényt nagyon érdekessé teszi. A közbeszőtt megjegyzések, történetek bemutatják Holdent és a világképét, az életét, és ez drámai és szórakoztató is. Oké, ezek elcsépelt és talán semmitmondó jelzők, de ennyi telik tőlem.
Igen. Ezt a kiábrándító történetet úgy adja elő, hogy az ember közben kitűnően szórakozik. Holden mindenkinek megmondja a véleményét, és ez amolyan gyógykúra. Az embernek magának is megvan a dolgokról a véleménye, és ha mások is elmondják a sajátjukat, az segíthet, hogy visszatérjen az ember kedve. Tényleg. Holden nem túl okos; (ő maga mondja, hogy) tetű a szókincse, olyan egyéniség, hogy az életben nem biztos, hogy szívesen barátkoznánk vele - bár ki tudja -, viszont regényszereplőnek ideális. Az író pedig zseniális, mert egy nagyszerű karaktert alkotott, akinek érthető a viselkedése, és érthetőek a gondolatai (pontosabban: meg tudjuk érteni, mert néha mi is gondolunk és teszünk efféle érthetetlen dolgokat).
Talán idegesítő lehet a régi szleng, amiben a könyv fordítódott. Viszont ha jobban belegondolunk, az akkori (1964-es) szleng sem volt rosszabb, mint a mai. A "rohasztó" szó pedig kifejezetten találó. Mondjuk felolvasni nem nagyon lehet ezt a könyvet nyilvános helyen senkinek, mert alapból elég trágár, még ha mai mértékkel nem is az. Mai mértékkel kifejezetten választékos.
Most komolyan. Tényleg jó. Ez egy értékes könyv. Érdemes volt elolvasni, és ha máskor is hangulatom lesz hozzá, újra elolvasom. Rövid is, ráadásul.
Szóval, azt hiszem, ennyi elég is róla.
9+/10

Ezt is nézd meg:
Se füle, se farka... - a Táncórák idősebbeknek és haladóknak c. kisregény kritikája
A 22-es csapdája - idézetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése