2012. szeptember 19., szerda

Nyomasztó álom – a Fahrenheit 451 című kisregény rövid kritikája


Ray Bradbury régi, furcsa elképzelése egy lehetséges jövőről.
A tűzoltók, akiket immáron tűzőröknek hívnak, dologtalanok lennének, mert már minden ház tűzálló – hanem a lélek- és elmepusztító diktatúrában, ahol a primitív tévéműsorok rabszolgái az emberek (jó, persze, lehet ezt árnyaltabban is megfogalmazni), az a dolguk, hogy megkeressék és elpusztítsák a könyveket. Guy Montag, a történet főszereplője is egy ilyen tűzőr, de néhány véletlen folytán eljut odáig, hogy felteszi a kérdést a Miértekre, dönt, és meggondolatlan cselekedetei miatt üldözőbe veszik, hogy megöljék…
            Mostanában Bradbury halála miatt nagyobb figyelmet kaptak a művei, én is nekiálltam hát egynek, minthogy erről hallottam legtöbbet, legjobbat.
            A régi sci-fikkel – ha jók, és még valaki olvassa/nézi őket – azt a játékot szokták űzni, hogy mi valósult meg belőlük. Hát itt is lehet ezzel játszani. De nekem leginkább az a depressziós hangulat az, ami a legjellemzőbbnek tűnik – és ez a „feloldással” sem oldódik igazán fel.
            Elvileg sok mindenről szól, de mindezt nagyon álomszerűen teszi. Az egész olyan, mint egy furcsa, közepesen nyomasztó álom, amiből aztán felébred az ember.
            Nekem nem volt egy nagy élmény. Érdekes, nem is rossz, de nem is egy nagy hűde.
            Egy kis szőrszálhasogatás: Beatty, a tűzőrök vezetője kapásból annyi idézetet levág angol- és egyéb klasszikusokból, hogy Borges kismiska mellette. Miközben azt vallja és hirdeti, hogy a könyvek rosszak, minimum egy kisebb könyvtárat ismer és fejből fúj mindenféle részeket belőlük – ez nem gáz kicsit?
            Van, akit jobban megfog, aki jobban szereti ezt a kisregényt. Hát nekem nem jött be igazán. Volt, mikor azt mondtam: ha ezt én írnám, már abbahagytam volna.
            Szóval: akit érdekel, elolvashatja, de nem egy nagy durranás.

8-/10

Hogy tetszett a cikk? Értékeld!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése