2012. szeptember 19., szerda

Miben hisz, aki nem hisz? – idézetek


Ez a bejegyzés kiegészíti a könyvről feltett kritikát, ami nélkül nem is igazán érthető talán. Ha még nem olvastad a Carlo Maria Martini és Umberto Eco nevével fémjelezett kötetről írt kritikát, kattints IDE, és pótold be a mulasztást! :-)

Carlo Maria Martini: Az emberi élet Isten életéből táplálkozik című leveléből (éppen arról, hogy lehet-e éles határvonalat húzni)
„A határvidék mindig veszélyes terület. Emlékszem, mikor fiatal fiúként olykor el-elbóklásztam Valle d’Aosta hegyi határvidékein, mindig azon kaptam magam, hogy találgatom, hol húzódik a valóságban a két ország határának vonala. Sehogy sem tudtam elképzelni, emberileg hogyan lehetséges meghatározni a pontos helyét. Pedig a szóban forgó két ország nagyon is létezett, és nagyon is kétféle volt.”


Umberto Eco: Férfiak és nők – az egyház szerint című leveléből (egy tömör, közmondásszerű bölcsesség)
„Ha én belépek egy mecsetbe, leveszem a cipőmet.”

Martini: Az egyház nem elvárásokat teljesít, hanem misztériumokat celebrál c. leveléből (arról, hogy az Egyház fejlődik, ennek az összefoglaló részéből)
„Az egyház tehát elismeri, hogy még nem jutott el az általa átélt és celebrált misztériumok teljes megértéséhez, de bizalommal tekint a jövőbe, amikor majd megélheti nem egyszerűen az emberi várakozásoknak és vágyaknak, hanem magának Isten ígéretének beteljesülését.”

Emanuele Severino: A technika a jóhiszeműség alkonya c. levele zagyva és önellentmondásos, ahogy ez az idézett rész is, bár bölcsnek látszik, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy álokoskodás:
„Régóta mondom, hogy ha nem létezik az igazság, vagyis az etikának nincs abszolút alapja, akkor az erőszak elutasításának sincs igazsága. Aki meg van róla győződve, hogy az igazság nem létezik, és jóhiszeműen elutasítja az erőszakot, annak elutasítása puszta hit, és maga is annak látja. Ezzel szemben akinek meggyőződése, hogy ismeri az igazságot, és ez az igazság az erőszak elutasítását jelenti, annak jóhiszemű elutasítása az erőszakkal szemben nem puszta hit, hanem bölcsesség – ez a helyzet a hagyomány metafizikai-teológiai elvein alapuló etikában.”
Na, ezt most eméssze meg, aki tudja. Persze, nem azt mondom, hogy nem létezik igazság, hisz akkor nem lenne miről beszélnünk, hanem inkább arról: nem lehetne ezt emberi nyelven megfogalmazni? A fickó nem tudja, mit akar, és abban hisz, hogy az az igazság, hogy nincs igazság, tehát van, tehát nincs… Haha.

Claudio Martelli: A keresztény humanizmus laikus credója (ezek sem tudnak magyarul)
„Legmélyebb, lényegi ethoszát [a kereszténységnek] hol ratió-nak, hol absurdum-nak, hol misztikának, hol logikának, hol szabadságnak, hol börtönnek, hol az élet értelmének, hol a halál értelmének látták, végső soron azonban a keresztény ethosz – szeretet.”
Nem, én sem értek minden szót az idézetben, de a lényege azért szerintem érthető és igaz.

Martini: Az etikának szüksége van az igazságra (a válaszlevél a támadásokra)
„Úgy vélem, a nem hívőnek is meg kell magában küzdenie azért, hogy Istent, akiben nem hisz, ne alacsonyítsa le téves tulajdonságokkal felruházott bálvánnyá.”
A válaszlevél egyébként még sok okos dolgot tartalmaz, nem írom ki mindet.

Ha elolvastad a könyvről készült KRITIKÁT, akkor nézd meg ezeket is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése