2012. július 25., szerda

Az emberi butaság – idézetek


Ráth-Végh István kitűnő könyvét telis-tele ragasztgattam cetlikkel. Most egy kis válogatás következik a szerző által összegyűjtött agyament idézetek tárházából. Fogadják nagy derültséggel!

Forrás 
„Nem látom tisztán a dolgokat – mondotta az öreg vak”
Blazac: Scènes de la vie privée: Beatrix

„Germania vezeti a táncot
Odafenn a halottak dombján,
Vadabbul, mint a zabla nélküli paripa,
Vagy mint az urna, melynek nincsen már füle.”
Banville: Idylles prussiennes

„Dániel nem felelt. Ez volt az első eset, hogy így beszélt az apjával.”
Párizsi tárcaíró

„Tápiósáron Kramár János földmíves rövid szóváltás után egyetlen fejszecsapással agyonsújtotta testvérbátyát, a siketnéma Kramár Józsefet.”
Független Magyarország, 1906. február 26.
„Egy kétnapos utazás közönséges, mindennapi élmény volt számára.” (Lectures pour touns, 1912. február 1.)
„Deschanel úr, aki teljesen elvesztette a fejét, fölvette kalapját és távozott.” (L’Humanité, 1913. március 7.)
„A fehér ember általában ellenséges indulatú mindenkivel szemben, akinek ereiben fekete vagy sárga vér folyik. (Le Siècle, 1907. december 3.)
„Bizony, közelről szemlélve Roosevelt elnök puskája inkább háborús fegyvernek látszik, semmint olajágnak. (L’Éclair, 1905. május 13.)
„Ámbár a szélhámos a felismerhetetlenségig elváltoztatta külsejét, felismerték és letartóztatták. (Magyar Hírlap, 1903. 202. szám)
„Egy embrionális kutya hasonlíthat egy embrionális tyúkhoz, de fordítva ez nem lehetséges. (Jövendő, 1904, 3. szám)
„Egy hideg decemberi éjszakán látta meg Paul először a napvilágot.” (Le Radical, 1884. július 22.)
„Mindazt, ami arcát oly kellemessé tette, születése alkalmával kapta ajándékul: a kékesfekete szakállt, a ragyogóan fekete göndör fürtöket.…” (Le Journal, 1911. december 12.)
„Vajon volt-e joga, hogy megölje szerelmem szavainak röptét, mint ahogyan elpusztítják a szép tarka pillangókat, csakis azért, mert másnap már falánk hernyókká változnak?” (La Monde de Jour, 1927. január 20.)
Forrás: Az ember - képes enciklopédia
„Messziről kutyaugatás hallatszott. Csupán ez jelezte, hogy vannak még emberek is a világon.” (Budapesti Napló, 1904. november 25.)
„D. J. családi öröme. Kereskedelmi és iparkamaránk országos hírű, agilis és jeles titkárát tegnap nagy családi öröm érte: nagyapa lett. Eddig ugyanis csak nagyanyai örömöket élvezett, egy leányunokája révén.” (Felsőmagyarországi Kassai Napló, 1903. május 14.)
„A színdarab cselekménye két párhuzamos vonal gyanánt halad, melyek a kellő időben metszik egymást.” (Sarcey írta a Le Soleil 1897. szeptember 11-i száma szerint)
„Féltérdre ereszkedett, és tiszteletteljes csókkal illette a kezet, amely fehér volt és kövérkés, mint a milói Vénusé.” (A Le Voleur, 1879. január 31.)

„A nemzet gazdagsága az általános jóléttől függ.”
- III. Napóleon császár

Francia parlamenti szónokok elszólásai:
„Tengerészekre feltétlenül szükség van, nélkülük a tengerészet nem lehetséges.”
„Pártolni a sertéstenyésztést annyi, mint pártolni saját magunkat.”
„A merénylő bombája nemcsak a hivatalnokokat robbantja föl, de az ártatlanokat is.”
„A köztársaság olyan anya, amelynek nem szabad fájdalmat okoznunk, még a vajúdás fájdalmait sem.”
„Ezekben a kopott bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog.”
„Önök keresztúton állanak. Két út nyílik meg önök előtt: az egyik a haladás felé vezet, a másik a közömbösség útja, a harmadik az összeomlásé. Válasszanak! (miniszteri beszédből)
„Igen, ők szívesen meghalnak az ügyért, de csak egyszer, akkor is az ágyban.”
„Értsék meg azoknak a szavát is, akik nem beszélnek.”
Sir Boyle Roche, ír képviselő:
„Elnök Úr! Minden hazájához hű polgárnak kötelessége feláldozni az utolsó aranyát is, hogy ezáltal megmentse a többit.”
„Nem értem, miért hivatkoznak folyton az utókorra? Miért kell áldozatokat hoznunk az utókor javára? Vajon tett már valamit az utókor a mi érdekünkben?

„A szenátor olyan lény, amely félig ember, félig ló.”
Egy amerikai gyerek

Védőügyvédek beszédeiből, a párizsi Candide és Opinion gyűjtéséből:
„A rendőri jelentés nyilvánvalóan elfogult és rosszindulatú; amiért ezt az embert hétszer büntették meg lopásért, épp olyan tisztességes lehet, mint én vagy önök.”
„Bizonyos részletek elkerülhetik a legokosabb és legtapasztaltabb emberek figyelmét is, hát még a tisztelt törvényszékét.”
Egy ügyész szigorú megjegyzése:
„Esküdt urak! Figyeljék meg jól a vádlott ábrázatát: olyan ez, mint egy tükör, amelyben önök közül bármelyik felismerheti egy bandita arcvonásait.”

A Magyar Hírlap 1935. június 5-i számából, Ady Endre nagyváradi életét elbeszélő folytatásos regény részlete; Ady és Léda együtt sétált Nagyvárad utcáin:
„Bandi fölszegett fejjel ment mellette, kalapját letéve a kezében tartotta. Szép hullámos hajának fürtje halántékára omlott, szoborszerű széles arcán, bőrének bronzbarnaságán játszott a délelőtti napfény. Kis ideig hallgatott, s akkor csendesen azt mondta: (Folytatjuk.)”





2012. július 24., kedd

Umberto Eco: A Foucault-inga - idézetek


Hogy a könyvről készült kritikát, melyben több, ebben a bejegyzésben nem szereplő idézet olvasható még, megtekinthesd, kattints IDE

„Lehetséges-e, hogy a valóság nemcsak túltesz a képzeleten, de ráadásul még elébe is megy, vagyis megelőzi, hogy jóvátegye a képzelet által utóbb okozandó károkat?
25. fejezet

Társalgás Garamond úrral, a két kiadó vezetőjével, részlet:
„          - Jó, de mi közük az X-sugaraknak a fémekhez? – kérdeztem.- A rádium, az nem fém?- De, azt hiszem.- Na, hát akkor. A világ minden tudományát meg lehet közelíteni a fémek felől. Milyen címet is szántunk a könyvnek, Belbo?- Valami komolyat: A fémek és az anyagi kultúra vagy ilyesmit.- Komoly cím kell, úgy bizony. Meg egy kis plusz, valami sokatmondó semmiség, na, lássuk csak… Megvan: A fémek egyetemes története. Benne vannak a könyvben a kínaiak is?- Benne hát.- Jó, akkor egyetemes. Akkor ez nem reklámfogás, mert ez az igazság. Sőt, még jobbat mondok: A fémek csodálatos kalandja.”
38. fejezet

„Elosontunk onnan (rózsaszínpárduci léptekkel, ahogy a modern világ perverzióit meghökkentő alapossággal ismerő Diotallevi megjegyezte), és egykettőre lent voltunk megint a kertben.”
61. fejezet

Ha a kritikát már láttad, nézd meg a Háború és béke idézeteit!

2012. július 21., szombat

A hülyeség nagy úr, avagy ettől Szerb Antal is a fejét fogná – A Foucault-inga c. regény kritikája


A hülyeség nagy úr.
Minimal art
Ha a Világ Urait, a Világ Királyát, avagy a Legfőbb Titkos Valamit keresnénk, lehetne az egyik gyanúsított.
Melléje még titokzatos is. Megannyi Alakja van, megfoghatatlan, legyőzhetetlen, akárha a templomosok. Mindenhol ott van, hol álcázza magát, hol fölfedi, hol reklámozza magát, mindegyikkel csak jobban összezavar. Belopja magát az elmédbe. Már ott is van…
„Ki a tettes?”
Kell lennie egy Tervnek.
Valaki irányítja a világot. Valaki kell, aki mindenről tehet. Kell valami, ami mindent megmagyaráz.
Kell egy Titok, mely érthetetlen.
Egy Titok mind felett, egy Titok kegyetlen…
            Eme Titokzatoskodó előszó után jöjjön...

2012. július 15., vasárnap

Szerb Antal legendája – A Pendragon legenda c. regény kritikája


Őőő... az ott lámpa? A drapéria oké, de mi az
a szerkezet ott lent
A könyv és a következő kritika 12 éven aluliak számára nem ajánlott

Valamit leszögezek még az elején: ezt a könyvet hónapokkal ezelőtt olvastam, és annyira nemtudoménmilyen volt, hogy azt mondtam: na jó, felejtsük el a kritikát.
            Aztán most, hogy A Foucault-ingát olvasom, előjött, hogy nem, nem tudom kikerülni. A mai napig Magyarország egyik legolvasottabb regénye, hát még. Most megpróbálkozom megírni ezt a kritikát, bár bevallom, igen kevés maradt meg, főként csak a benyomások.
            Ez a könyv: könnyed áramütés, ami azután még érződik egy darabig.
            A magyaroknak, ha szépirodalmi szintű (ammegmi?) misztikus-nyomozós-izét szeretnének nemzetüknek tudni, be kell érniük Szerb Antal eme izéjével. Olvasási sebessége A Pál utcai fiúkéval vetekszik, de sokkkkal nehezebben lehet feldolgozni. Ha olvasás után – személyes benyomás – a tapasztalatlan olvasó – megint én – támolyogva felkel, s szólásra nyitja száját, csak azt tudja kinyögni: Hát ez meg mi volt?
            Ez a regény afféle ömlesztett dolog, de nem is a legpompásabb dolgokból van ömlesztve. Kicsit olyan, mintha a király nyári palotáját sárból és trágyából tömörített téglákból építenék, ami igen mutatós lesz, de azért fel-felszaglik.
            Kis ízelítő: magyar bölcsész Angliában egy ódon walesi kastélyba kap meghívást, ahol különös és titokzatos események történnek, titkokra derül fény, és egy bűntényt is meg kell oldani, mert a bogaras, titokzatos lényeket létrehozó Earl élete veszélyben forog. A szálak a rózsakeresztesek körül azonban összekuszálódnak… Várjunk, minden ötvenedik ponyvának efféle ajánlója van, mi itt a kunszt?
            Hát, ez necces. Főleg, hogy jön még bele részletes ágyjelenet, az elbeszélő viszonyulása a nőkhöz, és egy kb. tízoldalas leírás egy női szereplő hőstettnek beállított cselekedeteiről, amelyek arra irányulnak, hogy elvegye a walesi nemesi sarj szüzességét… Össze lehet hasonlítani Ecoval. A rózsa nevében is van szex, igaz, ott Énekek éneke idézetekkel van kitakarva, meg a Baudolinoban is, ott még fajkeveredés is, de sokkalta kevesebb erotika, A Pendragon legendában százalékosan lehet mérni (kb. 1%). Szerb Antal véleménye, hogy amiben nincs szex, az ifjúsági olvasmánnyá lesz. Azért a Háború és béke gyanús módon megúszta, de hát bocsássuk meg Szerb Antal elővigyázatosságát.
            Jó-jó, de akkor mi a jó ebben a könyvben? Nos, például a humor sok, és különösen kifinomult. Aztán paródiajellege (öhöm) mentesíti ponyvajellege alól (mert a paródia, az… az nemesebb, mint a ponyva, legalábbis kivételes esetekben). Aztán a rózsakeresztesekkel kapcsolatban egész érdekes dolgokat mond. Az elmére pedig valami különös hatást gyakorol, megfelelő elmeállapotban nagyon a hatása alá lehet kerülni az olvasás ideje alatt.
            Tud még valamit felhozni védelmére? Hát, hogyismondjam… i-izgalmas. Aha. Akkor jó.
            Emellett a stílusa is jól kidolgozott, az elbeszélő (aki főszereplő is egyben), ha nem is szimpatikus, akkor is kidolgozott, igaz, minden szereplő kicsit karikatúraszerű is, mely szintén humorforrás.
            Nem ponyva, lektűr, amely már közel áll a szépirodalomhoz, de azért… na jó, maradjunk annyiban, hogyha az Így írtok ti szépirodalom, akkor A Pendragon legenda is az. Szerb Antal regénye eltörpül főműve, A világirodalom története mellett, és ez rendjén van. Viszont a stílusa, ha más is, hasonló, A világirodalom története hasonlóképpen szórakoztató olvasmány.
            Szerb Antal A Pendragon legendában a bölcsészeket is kigúnyolja azzal, hogy hasznosíthatónak mutat be egy haszontalan ismeretet (Shakespeare korabeli zárszerkezet kezelése), és különböző olyan helyzeteket hoz létre, ahol egy bölcsész jobban boldogul más földi halandóknál. Emellett az Ady-vers szanszkrit-angol (vagy milyen) fordítása a mai napig megmaradt, és sokszor eszembe jut:
            „Az összes istenek papucsban táncoljanak a sírod felett, idegen!” (bocsánat a pontatlanságért)
            Egyébként több helyütt hallottam/olvastam, hogy a végére nagyon összekuszálódik. Én ezt nem vettem észre, bár oda kellett figyelni (hát most jaj), azért érthető maradt.

            El lehet olvasni, és nem is túlságosan káros. A magyaroknak illendő ismerniük, de az, hogy kinek lesz maradandó élmény, kinek felejthető, az sok mindentől függ. Mindenesetre nyugodtan nevezhetjük kultuszkönyvnek, egy csomószor előkerül mindenféle összefüggésben. Ki-ki döntse el, szeretné-e elolvasni, nagyon megbánni nem lehet. Szerintem, bár nagy a lángja, a füstje még sokkalta nagyobb.

7/10

2012. július 12., csütörtök

Umberto Eco: Baudolino - idézetek

A könyvről készült kritikát lásd ITT



Baudolino a nagy költőkről:
„- Tudod – magyarázta -, nem minden nagy költő fossa magából a verseket, vannak, akiknek szorulásuk van, és ők a legnagyobbak.”
7. fejezet

A történetmondásról:
„Azt hiszem, mindig jó, ha van, akinek a történetmondó meséljen, mert magának is csak így tud jól mesélni. Emlékszel, hogy a császárnénak írogattam, de ő nem olvashatta el a leveleimet? Bolond fejjel csak azért olvastattam el őket a barátaimmal, mert különben semmi értelmük sem lett volna.”
16. fejezet

És még egy megjegyzés:
„(…) az emberek tudniillik – mondta Baudolino – bármit elhisznek, csak holtakról essék szó.”
20. fejezet

Ezt is nézd meg: A rózsa neve - idézet

2012. július 11., szerda

Hazudni egy életen át – a Baudolino c. regény kritikája

Klafa ez a kígyófejű-farkú sárkány a védőborítón.
Kár, hogy ez a szörny nem szerepel a regényben.
Ha meg kéne határozni, mit éreztem jórészt olvasás közben, azt mondhatnám: idegességet, és a vágyat, hogy bárcsak vége lenne már. Az elejét untam, úgy gondoltam: bizony, ha Eco nem késik 800 évet a megírásával, ez a regény lehetett volna kora legnagyobb szatírája, amit a mai napig emlegetnének, de lám, elkésett. Aztán a második fele kezdett érdekes lenni, véget ért a valóság (?), és kezdődött a hazugság (?), hamarosan viszont így szóltam: na jó, ez már túl nagy hülyeség. Mi értelme ennek az öncélú marhaságnak?! Aztán – ilyen se történt még velem tudtommal – az utolsó pár oldalt olvasván rájöttem valamire, ami…

2012. július 8., vasárnap

Papírok, melyekre könyveket nyomtak


Sajnos a papír minősége is befolyásolja azt, hogyan olvas az ember; szerencsére nem nagyon. Jöjjön egy kis bemutató néhány általam összeszedett könyvpapírról, főként már ismertetett könyvek papírjai közül.

Bibliapapír
Igazi csodaanyag, méltó rá, hogy a biblia legyen rányomtatva. Vékony, nagyon. Átlátszó is, de nem annyira, hogy zavaró legyen olvasásnál, sőt, alig látszik a túloldali szöveg. Ez a ronggyal kevert papír teszi lehetővé, hogy olyan könyvek is viszonylag kis helyen elférjenek, melyek egyéb papírokra nyomtatva bizonyosan csak több vaskos kötetbe osztva lennének használhatók.
 
Szép-új fehér papír
Makulátlanul fehér, erős. Öröm kézbe fogni.
 




Öreg, megsárgult papír
A pár évtizede nyomtatott könyvlapokat mintha sötétebb sárga keret venné körül oldalpáronként, az egész lap pedig halványsárga sötétebb rostokkal tarkítva. Mértéke akár egy könyvön belül is változhat.




Fényes-színes
Régebben csak a képes betétlapokat nyomták ilyenre, ma már az albumok és az ismeretterjesztő könyvek jó része ilyen papírra nyomtattatik egészen. Fényessége egyenes arányban eredményez látványosságot és csúszósságot, kissé ragad is. Víz hatására hullámosodik.



Fehér-színes
Jó minőségű és fényezés nélküli fehér papír, melyre színesen is nyomtatnak.







Színes-szagos
Egészen extrém: fénytelen, színezhető fehér papír, a könyvből kinyitáskor jellegzetes szag (vagy illat, ízlés szerint) árad szét (a képen Bear Grylls: A vadon törvényei - tényleg szagos!).





Félújrapapír
Újonnan is sárga, fehérített (?) újrapapír (?).
 A képen O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások.




Nemsárguló régi papír
Mi a titka? (a képen 1987-es Magyar Mythologia)







Vécépapír-irodalom
A papír teljes egészében darált papírból készül, színre és állagra közel megegyezik a módosítatlan vécépapírral. A papír szürke, benne kétes eredetű színes foszlányok és darabkák, tapintásra érdes és omlós. Olcsó és gazdaságos, emellett részleteket olvashatunk benne különféle régi iratokból. Megfelel rossz ponyvának és szennyirodalomnak, amelyre elolvasás után úgysem várhat méltóbb sors, mint hogy valaki kitörölje vele…



Hajrá! Írjatok kommentben minél több, eddig nem említett papírfajtát, én pedig kiegészítem velük a cikket! Bárki szabadon hozzászólhat!

2012. július 6., péntek

AZ ÚT – idézet

A könyvről készült kritikát lásd ITT


„Emlékezz hogy a dolgok amiket megjegyzel örökre a fejedben maradnak – mondta. Gondolkodj el ezen.
            De van amit elfelejt az ember ugye?
            Igen. Elfelejti amire emlékezni akar és emlékszik arra amit el akar felejteni.”
13-14. oldal.


Ui.: Azt olvastam, hogy az agyunk bizonyos nem használt adatokat egy idő után véglegesen letöröl. Vigasztaljon ez a tudat! :-)


Ezt is nézd meg:

2012. július 1., vasárnap

A rózsa neve – idézet




„Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom”
Hatodik nap, Tercia után



A könyvről készült ajánlót lásd ITT