2012. május 27., vasárnap

Vélemény: KÖNYV/FILM

Örök téma a könyv és a film „harca”. A két művészeti ág olyan békésen megférhetne egymás mellett, mint a festészet és a szobrászat, hisz látszólag kb. ilyen rokoni kapcsolatban állnak. Azonban ez nem igaz, ha jobban megnézzük, láthatjuk: oly közeli rokonok, hogy valami arra készteti őket, hogy rivalizálni kezdjenek. Ha két, félhang távolságra levő hang szólal meg, kellemetlen a fülnek, mert nem tudja, melyik hangra álljon rá. Itt is ez lenne a gond?
            Közeli rokonok Nem csupán az oly támadott könyvből-filmkészítő ipar okozza azt, hogy a könyv és a film rokonokként viszonyulnak egymáshoz. Ha jól megnézzük, rengeteg dologban találunk átfedést és hasonlóságot. Elsőként a dráma: gyakorlatilag a film egy borzasztó jó díszletekkel elkészíthető színielőadás. Azonban éppen a díszletek azok, amik egyre inkább elősegítik azt, hogy a nézőnek ne kelljen mozgatnia az agyát – de éppenséggel, mint jó művészeti ághoz illik is, ezen adottságát a jó ügy érdekében is képes felhasználni: a képi humor és a képi kifejezőeszközök széles választéka tárul fel és válik felhasználhatóvá.
            Rokon más műfajokban is: epika, mint elbeszélő műfaj. Ebben is riválisa a regénynek, amellett, hogy kevesebb megerőltetésbe kerül, idő és energiatakarékos, elég, ha az ember elér egy bizonyos életkort, még olvasnia se kell tudni hozzá. Amit nem tud utolérni, az a részletesség, hisz ott a terjedelem, az olvasó pedig olyan hosszú akciómentes jeleneteket is képes érdeklődve figyelni, amelyek filmben talán egy kis szundításra késztetnék. Kivételek is akadnak, de ezek a filmek általában nem a tömegekhez szólnak – ez igaz az ilyen jellegű regényekre is.
            Lírában a film már szegényebb, talán a zenés klipeket lehetne rokonítani vele, bár ez már inkább a zene és a film öszvére. Az öszvér teherbíró állat, de nem szaporodik. Az öszvértenyésztés érdekes kísérletét láttam egyszer egy „Fantázia” című Disney-filmben, ahol komolyzenére rajzoltak olyan mély képeket, mint mellbimbótlan meztelen kentaur-nőstények, nemi szervek nélküli pucér puttók, hím tollazató táncoló strucc-nőstények, látványos boszorkányszombat, stb. Nehogy bárki megnézze, azért mondtam csak, hogy példázzam, nem igazán lehet szaporítani az öszvért.
            Feldolgozóipar Erről beszél minden film- és könyvismerő, az irodalmároktól a HP-fanokig (ők hívják magukat így). Hogy mi jobb: a film vagy a könyv? Általánosan azt szokták mondani, hogy mindig a könyv a jobb, de néha a film. Hát jó. Maradjunk is ennyiben. Rosszabb pl. A gyűrűk ura, melyet még mindig nem néztem végig filmben, és nem is nagyon hiányzik, s mely elriasztotta az irodalomtanárunkat attól, hogy értékes alkotásként fogadja el a regényt (igaz, az az ő baja, hogy nem olvasta); jobb pl. a Narnia krónikái-feldolgozás (Disney).
            Miben jobb a film? Képi ábrázolás, képi humor, képi eszköztár, leírhatatlan apróságok, hangulatok ráerőszakolása a befogadóra. A kép-zene kombináció igen erős lehet, és üt is, ha csak a néző nem olyan természetű, hogy átmegy három bölcs majomba (se ne lássam, se ne halljam, se ne mondjak semmit). A könyvben, legyen az vers vagy regény, nyitottnak kell lenni a hangulatra. Hát hogy ez igazán pozitív-e, azt mindenki döntse el maga.
            Miben jobb a könyv? A könyv – maradjunk a regénynél, ahhoz „értek” – formájából adódóan hosszabb élmény, néha meg kell erőltetnie magát az embernek, ha olvasni akarja (így voltam én a Don Quijotével). A szavak elvont ábrák, míg a képek egyértelműen hasonlítanak az ábrázolt dologhoz (lásd: ezt a könyvet), ebben áll a könyv-film ellentét, ebben áll, hogy miért dolgozik jobban az agy olvasás alatt. Az agymunka örömet is ad, az olvasás örömébe beletartozik az is, hogy az olvasásért meg kell dolgozni. Más módon, de a film is dolgoztathat természetesen (legutóbb az A. I. – mesterséges értelem c. filmet néztem, komoly megerőltetés volt, jó értelemben mondva), de itt már külön művészet az, hogy elgondolkodtató filmet készítsenek. Ha elgondolkozik az ember a filmen, amit látott, akkor máris ért valamit az, hogy megnézte.
            A könyvben, mint mondtam, sokkal több dolog belefér. Az ember sok időt tölt a szereplőkkel, érzelmi kapcsolat alakulhat ki közte és a szereplők között. Emellett biztosabban fog gondolkodni rajta: ha már ennyi időt rááldoztam, hagy gondoljam csak meg, mi értelme volt!
            Értékek A könyv és a film rokonságának tudható be az is, hogy érték szerint is hasonlóan tudjuk besorolni: szépirodalom – lektűr – ponyva – szennyirodalom; és értékes film – limonádé – tucatfilm – szemét. Oké, átfedés is lehet, de láthatóak a párhuzamok.
            Akkor most a könyv vagy a film a jobb? Mindkét művészeti ágnak vannak előnyei, és mind a kettőben lehet értéket alkotni. Adott gondolat vagy történet bemutatására megfelelő művészeti ágat kell választani. Talán ezért sántítanak a filmfeldolgozások olyan gyakran: amit könyvben lehet legjobban elmondani, azt filmben már nem olyan jól, és fordítva. Ha rossz művészeti ágat választanak, az meglátszik: néztem pl. egy filmet, a Good will hunting-ot. Jó film, de ezt miért nem színdarabnak írták meg? Mert véleményem szerint erre nem kell filmet csinálni, a színpad letisztult eszközeivel sokkal jobban működne.
            Végeredményben Ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése