2012. május 7., hétfő

Don Quijote – újabb gondolatok, melyek az első kritikából kimaradtak


A regény(ek)ről a kritikát elolvashatod ITT

Don Quijote – ahogy Szerb Antal mondja – a regénytől függetlenül is él, aki nem olvasta, annak is egy szinte valóságos szereplő. A jó regény, a jó kitalált történet – ezt meg nem tudom, ki mondta, de szeretem ezt a mondást – igazabb, mintha valóban megtörtént volna.
            Az első és a második könyv között Sancho stílusán kívül még egy különbség van. Az első könyvben Don Quijote mindenáron kiáll a saját igaza, a saját valósága mellett, ha az egész Világ is áll ellent neki. A második könyvben az egész Világ alkalmazkodik Don Quijotéhez: az álom, az őrültség mind a valóság része lesz, mert az emberek, akik olvasták az első részt, részt akarnak venni Don Quijote világában, mondván, hogy kicsit szórakoznak a lovagon, mégis, ez a játék, hogy a valóságot – pl. a herceg és a hercegné – egy lovagregénnyé változtatják, ez valószínűleg nem kis örömére szolgál a játékos kedvű embereknek. A bolondériát Sancho kezdi, mikor úgy tesz, mintha az a ronda parasztlány az úton maga a gyönyörű Dulcinea del Tobosó, és elhiteti a kételkedő Don Quijotével, hogy csak a lovag látja ronda parasztlánynak. Innentől már szinte lehetetlen megállítani a dolgot, és Sancho is megkapja a magáét, mert ezt a sületlenséget kitalálta (többet nem mondok).
A barlangos-látomásos história idegesítő, de csak azért, mert azt írják, hogy csupán Cide Hamete találta ki, mégis szerves része a regénynek. Hát persze, az egészet Cervantes találta ki, de olyan rossz, mikor megtörik a varázs. Más helyütt is megtöri olyan közbeszólásokkal, hogy „kitalált történet”. Don Quijoténél már tényleg nem tudhatja az ember, hogy csakugyan hazugság, álom-e, amit olvas. Mert Don Quijote él, jobban, mintha valóban megszületett volna.
Még valami. Szerb Antal A világirodalom történetében egy idézi Unamuno spanyol írót, aki egy tanulmányában többek között ezt írta: „Merem állítani, hogy Don Quijote most már minden olvasójáé és minden olvasója úgyszólván misztikus értelmet tulajdoníthat neki, mint a Szentírásnak.” Ez a nyilvánvaló túlzás érzékelteti, hogy sokáig mekkora hatást tett a lovag burleszk története az olvasókra (mely természetesen sokkal többet ad holmi humoros sztorinál). :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése