2012. április 3., kedd

Egypercesek – kritika több percben


Új kritika!
Örkény István egypercesei nem egyszerűen novellák a sok közül. Az Egypercesek méltán híres, (kis ferdítéssel) műfajteremtő kötet. Még mindig vannak benne általam elolvasatlan novellák, bár rengeteget olvastam (erény!). Összességében megpróbálom összefoglalni a véleményemet:
-     Szinte minden novellának van mondanivalója, rejtett tartalma
-     A groteszkség mintapéldái
-     Szinte lírai módon tömörek
-     Semmi sallang, csupa tartalom
-     Néha hatalmasak a poénok
-     Mint ahogy a szerző a Használati utasításban mondja, „Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet.” Hozzátenném: pár perc figyelem elég.
-     Nem olyan, hogy egyszer elolvassuk, aztán föl a polcra és soha többet ki nem nyitjuk; bármelyiket újra el lehet olvasni, a kedvenceket – mint egy jó filmet – többször is, újra, meg újra…
-  Bárhol lehet őket olvasni. Ez lehet hátrány is, mert csábító akkor is ezeket olvasni, amikor az embernek dolga van. Legyen önfegyelmünk, hagyjunk holnapra is! De például várakozás közben (buszmegálló, rendelő, valakire/programra várva, stb.) keresve sem találnánk jobb olvasmányokat (könnyed olvashatóság szempontjából).
Külön kiemelem a következő egyperceseket, amik kiváltképp tetszettek (kötetbeli sorrendben): Megveszem a könyvem; Bútorfény; Csillag; A Sátán Füreden; Lehel vidékre megy; a fogyasztói társadalom lélektani anatómiája; Az öregember és az autó; Rossz álom; Az új lakó; Egy költemény folytatása; Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók; Ki látta?; Szülőhazánk; Hírek és álhírek; Választék; Folklór; A végzet; Ballada a költészet hatalmáról; Hír; Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem; Életben maradni; Hajnali telefon; Az óbudai ikrek; Visszatért a Földre a magyar holdrakéta; Egy gonddal kevesebb; ÉS MÉG JÓ NÉHÁNY VAN, DE EDDIG IS ANNYIT ÍRTAM, HOGY SOK IS.
-     Sajnos némelyik lapos
-     A meghatározás nem egész pontos. Egyes novellák (pl. Nem kell félni az orrvérzésről) több percig tartó olvasást igényelnek (ez nem nagy hiba, természetesen)
-     A kép nagyon vegyes humor és hangulat szempontjából; ez nem hiba, csak kissé fura egymás után olvasni bizonyos egyperceseket
Amelyik nem tetszett: Jelenség; Egy erotikus esemény; Zászló; Sír; Művészsors; Keresd a hibát!; Az élet értelme; Egy szerencsés kimenetelű baleset; és az, amiben egy Liszt Ferenc nevű hóember meg akar erőszakolni egy diáklányt…
De összességében ez a könyv mondhatni kötelező olvasmány (néhol – legalábbis részben – az is). Csak ajánlani tudom.

9,5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése