2012. február 29., szerda

Még egyszer (Az) arany ember

Már írtam egy kritikát az idei második kötelező olvasmányunkról, melyben a cselekményt szinte alig érintettem. Miért? Mert ha már csak egy kicsit is szólok róla, akkor fontos részleteket árulok el. Tehát, ha egy szelíd, óvatos kritikát akartok olvasni, nézzétek meg ezt. Ha viszont egy kíméletlen, őszinte véleményt, akkor ez a második kritika a megfelelő.
            Figyelem! A kritika SPOILEReket tartalmaz, tehát fontos részleteket árul el!
Tehát:
  1. Sok helyütt nem tudtam eldönteni, hogy egy-egy szereplőt Jókai vajon mi célból szólaltat meg: hogy a szereplőről többet tudjunk meg, vagy hogy a saját elveit részletezze. Fontos szereplő ilyen szempontból Teréza, Noémi anyja. Az ő elvei vannak a legalaposabban bemutatva, melyek közt van „vissza a természethez”, egyházellenesség, feltámadás-tagadás, pénzellenesség, hatalomellenesség… Ez érthető, látva, hogy az asszony miken ment keresztül, csak az nem nyilvánvaló, hogy vajon ez nem afféle elvhirdetés-e, mint Voltaire Candide-jában.
  2. Tímár, az arany ember árnyalt karakter. Van benne egyfajta lelkiismeret is, ami a „Tolvaj vagy!”, „Gyilkos vagy!” belső hangokban nyilvánul meg. Ő azonban megy a saját feje után, s nem hallgat rájuk. Még az imát is elhagyja, csak hogy ne kelljen rágondolnia tettei következményére. Körülötte az emberek sorba tönkremennek, hogy ő élvezhesse az életét. A büntetés, hogy nem élvezi. Azazhogy dehogy nem, Noémi társaságában (lásd. 3. pont). Aztán mély depresszióba esik, de egy csodás csoda hatására „megtér”, megbánja bűneit - és visszatér a szigetre, hogy folytassa addigi életét „vadcsaládjával”. Tímea meg elsorvad, elhal bánatában. Happy endnek szánták ezt, vagy sem?
  3. Tímár nemcsak hogy nem boldog Tímeával, hanem látva kudarcait a boldog házasélet felé való törekvésben, feladja, s nem is próbálkozik többé. Inkább keres magának egy szeretőt a Senki szigetén – és megleli a boldogságot. Tanulság?
  4. A Dódik eredete nem tisztázott. Az első állítólag egy elhalt csempésznő árva gyermeke – de Noémi az egyik jelenetben kiküldi Tímárt a kertbe, hogy ne lássa, mivel él a kisbaba – tehát szopik, mégpedig Noémitől – tehát Noémi gyereke – tehát Tímár fia – akkor meg miért küldi ki Noémi Tímárt? De szemérmetes szerető, illetve feleség, ha szabad ezt a kifejezést használni. A második gyerek már kicsit valószínűtlen lenne, hogy nem az övéké. De nem baj, hogy kicsit homályos a dolog, legalább itt nem nézik az olvasót hülyének, aki nem tud logikusan gondolkodni.
Jókai azt írja, hogy az első Dódi első szava „apa” volt, melyet Tímárra értett. Azt mondja, hogy honnan is tudná, hogy más lenne? Ez még kicsit bezavar. Meg aztán: Tímárt apaként emlegették neki? Vagy most tényleg árva? Talán az olvasó mégsem tud olyan logikusan gondolkodni…
  1. Túl sok a véletlen. Már-már idegesítő. Csoda hátán csoda. Ez fordulatossá teszi, de a következetesség gyengülése árán.
  2. Az a leírás az elején katasztrófa. Tényleg, elkezdeni a legnehezebb, de rövidebben is lehet vajúdni. A festők dolga a tájfestés, a prózaíróé a mesélés.
Később is nehezen csökkenti a személyleírások mennyiségét, mondjuk Brazovics úr és Zófi asszony esetében jól sült el. De azt sajnos nem tudtam kellően értékelni azt a hasonlatot, hogy Brazovics úr hangja „mély volt, mint a víziló szava”. :-)
  1. Még valami: sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ha később olvastam volna, szerintem jobban bejött volna. Állítólag felsőbe újra fogjuk tanulni. De senki ne remélje, hogy még egyszer elolvasom, mert azért annyira nem volt jó! Egye meg a fene.
De:
  1. A könyv érdekes és elgondolkodtató.
  2. Bemutatja, hogy milyen következményei lehetnek a tetteinknek (főként másokra nézve).
  3. Időutazás, ha valószínűleg nem is teljesen reális.
  4. Van benne egy viszonylag rövid és jó leírás, amikor a Nap felkel a Balatonnál, és a jég szétrepedezik. Szinte hallani! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett egy ilyen a valóságban.
  5. A „rossz” szereplők, Athalie és Krisztyán Tódor egy idő után nagyon jól kitalált egyéniségekké válnak.
Ezek az erényei. És ezek miatt vált híres és nagy regénnyé (a 4. pontot kivéve, az nem lényeges). És ezek, amik miatt érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta.

7/10


Ui.: Bocsánat a tördelés hiányosságai miatt. Ennyire voltam képes, itt, a blog-szövegszerkesztőben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése